hirdetés
A ráfutásos balesetek komoly hányadot tesznek ki a baleseti statisztikából, így érdemes a kérdés mögé néznünk.
Vajon mindig a hátulról érkező a felelős?
Hiába van a köztudatban, hogy mindig a hátsó jármű vezetője a hibás, sokan mégsem érzik magukat annak.
Mert totyorgott a másik, mert hirtelen vágott be, mert, mert, mert…
A megfelelő követési távolságról
A kiindulópont a KRESZ azon rendelkezése, miszerint járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött – ennek hirtelen fékezése esetében is – meg lehessen állni.
A KRESZ tehát nem szelektál attól függően, hogy az elöl haladó hirtelen fékezése miért következik be, így forgalmi okokból, vagy éppen – megtörtént eset – azért, mert a vezetője nem tud automata váltós járművel közlekedni és a kuplung helyett a fékre lépett.
Ideális forgalmi körülmények között az előttünk haladó nem vészfékez, de a vezetővel szembeni elvárás nem az, hogy az egyenes vonalú, egyenletesen mozgó járművekhez igazodni tudjon, hanem az, hogy minden olyan forgalmi szituációra fel legyen készülve, amire adott körülmények között számolni kell.
A megfelelő követési távolság megválasztása mellett emiatt elengedhetetlen, hogy figyelmünk folyamatosan az állandóan változó közlekedési szituációra legyen élesítve, így érhető el, hogy késedelem nélkül tudjunk reagálni az előttünk haladó felvillanó féklámpájára, elénk kiugró őzre, vagy takarásból felbukkanó tárgyakra.
Ezért nem tartalmaz a KRESZ arra nézve sem felsorolást, hogy éppen üzenetírás vagy a tájban való gyönyörködés miatt nem teszünk ennek eleget.
Biztosan mindig a hátsó a hibás?
Ez azonban – a közhidelemmel ellentétben – nem jelenti azt, hogy minden esetben a hátulról érkező lenne a hibás, vagy kizárólag felelős.
A KRESZ szerint ugyanis mindenkinek úgy kell közlekednie, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.
Ez az úgynevezett “bizalmi elv”, mely azt hivatott tükrözni, hogy aki gépjárműbe ül vezetőként, ismeri és betartja a közlekedés szabályait, érett személyiségként tisztában van azzal, hogy nem jogosult felülírni a közlekedési szabályokat még vélt vagy valós sérelmeinek orvoslása érdekében sem.
Arra tehát nem kell számítani, hogy a forgalom által egyáltalán nem indokolt manővereket tegyen valaki, így hirtelen, féktávolságon belül vágjon be, vagy fékezze állóra a járművet a másik előtt. Minden olyan – egyébként mással nem indokolható magatartás tehát, amelynek a célja kizárólag a másik fél veszélyeztetése, zavarása vagy akadályozása, jogellenes lesz, és mint ilyen, felelősségre vonással járhat.
Ezt bizonyítja az egyre több, adott esetben súlyos büntetéssel járó büntetőfékezés.
Mire kell számítanunk és mire nem?
A KRESZ nem csak a követési távolság, hanem a sebesség megválasztása kapcsán is tartalmaz előírásokat. Így a jármű sebességét – az egyébként irányadó – sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül, és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.
A következetes bírói gyakorlat szerint azonban a sebesség megválasztásánál csak olyan akadályokat kell figyelembe venni, amelyekre az adott körülmények között reálisan számítani kell. Az adott körülmények fogalmi körének értelmezésekor pedig a konkrét helyzet körülményeiből kell kiindulni és azok gondos mérlegelésével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a konkrét helyzetben az adott akadállyal számolni kellett-e.
Például a közlekedési szabályok a forgalmi sávban álló helyzetben váratlanul felbukkanó jármű jelenlétét nem teszik lehetővé, így ha egy hirtelen kialakult baleseti szituáció, vagy akár csak közlekedési táblán eligazodni kívánó vezető miatt egy útkanyarulat, vagy átsoroló jármű mögül előbukkanó álló gépkocsinak ütközünk, a felelősség nem automatikusan a miénk.
A károk megtérülése más kérdés Végül fokozottan hangsúlyozni kell, hogy a szabálysértési és büntetőjogi felelősség kérdésénél a hatóság azt fogja vizsgálni, hogy kinek a részéről történt szabályszegés. Ennek eredménye azonban nem zárja ki azt, hogy a károk megtérítése körében ne juthatnánk részben eltérő végeredményre. A kártérítési felelősség kérdésének körében ugyanis a felróhatóságot és közrehatást is vizsgálni szükséges.
Ketrecharcosok helyett, mindezek mellett a közlekedési kultúrának nem a másikra mutogatásról és a túlélésről kellene szólnia, hanem a biztonságról, melyhez a szó legszorosabb értelmében az egyéni felelősségvállaláson és előzékenységen át vezet az út.
dr. Gombolai Éva
Borítókép: illusztráció – bpiautosok.hu
Megosztom:
Jogi problémája van? Segít a D.A.S.
KÉRJEN VISSZAHÍVÁST
Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.
Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.
